Prológus + 1. rész

Dear Diary! :)

A nevem Lana Hastings, 16 éves vagyok. New York-ban élek..egy árvaházban. A szüleim úgy döntöttek, hogy nincs kedvük felnevelni így 3 éves koromban ide kerültem a St. Maria nevű árvaházba. Egy kedves angliai hölgy már többször meglátogatott engem és nagyon megkedveltem őt. Eszméletlen jó fej és már szóba került az is hogy szeretne engem örökbe fogadni. Ennek nagyon örülnék hiszen egy 16 éves lánynak nem minden vágya, hogy egy árvaházban élje le életét. Persze hálás vagyok azért amit tanultam és kaptam de szeretnék már kicsit 'szabadabb' lenni. De most mennem kell mert ha jól hallottam az én nevemet kiabálta valaki.

- Lana drágám!
- Igen Rose néni?
- Jó hírem van! Mrs. Styles két órán belül itt lesz és mész vele Holmes Chapelbe.
- Ez komoly? De ugye tudja hogy magát mindig szeretni fogom Rose néni?
- Hát persze kedveském, de most pakold össze a holmid, hogy készen legyél mire Mrs. Styles megérkezik.

* 2 órával később *

- Hát viszlát Rose néni! Nagyon köszönök mindent. Hiányozni fog. - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Te is nekem, de most már menj hiszen vár rád egy új és remélem egy jobb élet is.
- Azt bizton állíthatom hogy így lesz hölgyem! - mosolygott kedvesen Anne. Mehetünk szívem?
- Igen Mrs. Styles.

* Repülőn *

- Kérsz valamit inni vagy enni?
- Köszönöm egy pohár narancslé jól esne asszonyom.
- Megértem, hogy anyának még nem tudnál szólítani, de legalább a keresztnevemen szólíts.
- Akkor köszönöm Anne. És nem lesz neked furcsa, hogy az egyedüllét után már ketten leszünk?
- Nem, nem lesz az. Eddig sem éltem egyedül csak a fiam sokszor távol van a munkája miatt és tudod mindig is szerettem volna neki egy testvért.
- Szóval akkor lesz egy bátyám. Gondolom már családja is van..
- Jaj nem. Dehogyis. Harry még csak 17 éves.
- És ennyi idősen már dolgozik?
- Nos igen. Ha az éneklést lehet annak mondani. Miután az X-faktorban másik 4 bandatársával együtt harmadikak lettek egy évvel ezelőtt egyre feljebb törnek. Éppen holnap érkezik haza a turnéról. Már alig várom hogy találkozzatok egymással.
- Én is.

Míg le nem szálltunk többet nem nagyon beszéltünk. Inkább pihentünk mivel fáradtak voltunk az időeltolódás miatt. Már vagy egy órája autóztunk amikor Anne megszólalt:
- Itt is vagyunk!
- Milyen szép! Biztos szeretni fogok itt.
- Remélem. Gyere megmutatom a szobád.

Amikor beléptem, nem tudtam megszólalni.

- Anne..én ezt..ezt..izé..nagyon köszönöm! - öleltem meg.
- Valahogy ilyen reakcióra számítottam. - mondta mosolyogva. - De most hagylak is aludni hogy holnap korán tudjál kelni. Holnap megismerheted Harryt. Jó éjt drágám.
- Neked is! És mindent köszönök! - ezt egy mosollyal nyugtázta majd bezárta új szobám ajtaját.
Lezuhanyoztam, majd ágyba bújtam és elmerültem az álmok édes világában.

* Másnap reggel *

Reggel nyolckor napsütésre ébredtem. Gardróbomhoz sétáltam majd kivettem belőle egy egyszerű fekete cicanadrágot egy fehér felsővel. Semmi extra. Ezután lófarokba fogtam derékig érő szőkésbarna hajamat majd lementem a földszintre ahol Anne nem volt egyedül. Egy göndör hajú fiút ölelt át. Gondolom ő lehet Harry.

- Jó reggelt Anne.
- Neked is. Ő itt a fiam Harry.
- Szia Harry. Én Lana vagyok. Nagyon örülök ho
- Ahha..nem nagyon érdekel. Most fáradt vagyok és szeretnék lepihenni. Anya majd jövök! - és evvel a mondattal ott is hagyott minket.
- Jaj Lana ne is figyelj rá csak nagyon feszült. Hónapokig távol volt. Majd kipiheni magát biztosan bocsánatot fog kérni!
- Figyelj semmi baj. Én teljesen megértem! Reggelizünk?

A reggeli csendesen telt. Közben végig az járt a fejemben hogy nem hagyom annyiban ezt a bemutatkozás izét. Kicsit bántott, de ezt Anne-nek nem mondtam. Nem akartam terhelni. Anne reggeli után elment dolgozni ezért az ebédet egyedül ettem mivel Harry még semmi életjelet nem adott magáról reggel óta. Miután végeztem elmostam magam után majd az edényeket a helyére raktam és elindultam fel az emeltre. Amikor felértem Harry éppen akkor lépett ki a szobájából. Gondoltam itt a remek alkalom úgyhogy vágjunk bele!

- Harry! Beszélhetnénk egy pillantra?
- Igen? - mondta egy kis ingerültséggel a hangjában ami nromál esetben megijesztett volna de ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget mivel ez nem egy mindennapi helyzet.
- Csak azt szeretném mondani, hogy én rendkívül örülök hogy megismerhetlek. Szeretnék minél jobb testvéri kapcsolatban lenni veled.
- Na ide figyelj! - mondta határozott mély hangon. -Egy! Nem lesz közöttünk semmilyen jó testvéri kapcsolat se másmilyen. Kettő! Nem vagyok kíváncsi a jópofizásodra. Három! Ha magadtól nem tűnsz el akkor esküszöm megkeserítem az ittlétedet! Megértettük egymást?

Kellet néhány másodperc amíg felfogtam hogy mit is mondott az imént. Majd minden erőmet összeszedve ezt mondtam neki:
- Na idefigyelj! Megértem én hogy ez a helyzet elég gáz mindenkinek de úgy érzem ha Anne nem érezte volna azt hogy megbízhat bennem akkor most nem lennék itt! És te akár a fia vagy vagy akár nem itt egyedül neki van joga hogy elküldjön vagy marasztaljon engem. Megértettük egymást?

Láttam, hogy a szavaim hallatán meglepődött azonban a következő pillanatban szorosan elém lépett. Csupán néhány centire állt meg előttem. Mutatóujját felemelte mélyen a szemembe nézett és azt mondta:

- Majd meglátjuk ki nevet a végén!

Hátrébb lépett majd bement szobájába és erősen becsapta annak ajtaját. Én is így tettem. Szobámba érve ajtómat kulcsra zártam majd beálltam a zuhany alá ruhástól. Könnyeimmel küszködtem, de aztán végül utat engedtem nekik majd a következő kérdést tettem fel magamnak amire azt hiszem még maga Harry se tudta volna a megfelelő választ: MIÉRT?


Na ez lett volna az első rész!:D Kommentelni ér! Bármilyen kritika jól jön hisz abból tudom hogy mit hogyan csináljak. :))